Felkészülés

 

2011

 

A Maci ismét úton…

Eger-Miskolc-Aggtelek

2011. július. 15-17.

 

  

Első nap 83.87  km

Péntek reggel a Keletiből induló vonattal útra keltünk Egerbe, Fannival és a Szegedet is megjárt macival.

Kb. 11 után értünk a végállomásra. A vonatról leszállva bementünk az állomás közelében lévő Spar-ba vásárolni szalámit és csokit, majd ¾ 12 kor elindultunk Miskolc irányába.

Azt tudni kell, hogy ki akartam próbálni a CouchSurfing-et, hogy hogyan működik, hát mit ne mondjak, csalódtam benne. Valaki azt írta, hogy legközelebb egy héttel előbb jelezzem a jöttömet, hát én nem ezt hallottam másoktól. Na mindegy talán jövőre másképp lesz.

Na szóval, elindultunk Miskolc irányába, 12 km után szembe jött egy tábla, Miskolc 50 km. Az első faluban feltöltöttük kulacsainkat és nekivágtunk a kb. 30 km-nyi emelkedőnek.

Lillafüred előtt 10-12 km-rel megálltunk pihenni és egy bringás sráctól érdeklődtünk milyen, messze van Füred mire csupa jó indulattal javasolta, menjünk Bánkúton keresztül, mert arra szép a táj. Nem sikerült meggyőznie J mivel baromi, sokat másztunk felfelé így szerettünk volna végre gurulni. A legidegesítőbb az egész úton, hogy nincs normálisan kitáblázva, mi hány km-re található és nem látod mennyit, kell még tekerni a következő városig, településig miközben hulla fáradt vagy.

Kb. 4 óra körül értünk Lillafüredre

 

ahol beültünk kajálni és egy jó órát pihenni. Sajnos a kisvasút és a csónakázás kimaradt.

½ 6 magasságában beértünk Miskolcra és két fiatal segítségével rövidebb úton bevittek a centrumba. A CS-en úgy kértük a szállást, hogy 5-7 óra között érkeznénk, ez ugye nem jött össze.

Párommal telefonon beszélve ajánlotta, mennyünk Tapolcára kempingbe.

Tapolcára érve érdeklődtünk a kempingek után, megnyugtatásként közölték, hogy mind a két kempinget bezárták, na mondom, akkor marad a vadkemping. Ekkor közölték, egy bizonyos társadalmi csoport miatt, nem ajánlják a szabad ég alatti alvást. Elkezdődött a keresés egyetem, gyerek intézet, egyik sem jött össze. Sok kóválygás után találtam egy táblát, hogy magán szállások, gondoltam felhívom és megkérdezem van-e lehetőség a kertben sátorozni… és láss csodát, este 8 órakor sikerült szállást találni egy kedves idős hölgy kertjében.

 

Második nap 63.46 km

 

Reggel 7-re állítottam be az órát, sikerült is ¾ 8 körül kimászni a sátorból. Kb. másfél óra alatt összepakoltunk, megmosakodtunk, Fanni reggelizett. 11 óra körül elindultunk a centrum felé. Mivel nem volt GPS-em, ezért kellett keresni egy helyet ahol kinyomtatják a megtervezett útvonalat. ¾ 12 körül elindultunk Aggtelek irányába. Kazincbarcika felé mentünk a 26-os úton. Sajószentpéter magasságában, megállt mellettünk egy autós, aki megkérdezte tőlünk miért nem megyünk a bicikli úton, persze engem ez nem zavar. Kicsit körbe nézve nem igazán találtam semmi erre utaló jelet, így megkérdeztem merre található, mire mutogat az út túloldalára a salakkal felszórt valami felé. Mondom neki, inkább maradok az aszfalton, az biztonságosabb.

Kb. ½ 2 magasságában megérkeztünk Zubogy településre, ahol egy kocsma előtt az asztalnál nekiálltunk főzni.

 

Viszonylag rövid időn belül megjelent pár helyi lakos, akik kíváncsian nézték, mit csinálunk. Szóba elegyedtünk velük. Kérdezték, merre megyünk honnan jöttünk, persze mindenki padlót fogott, hogy a 10 éves Fanni ennyit teker, mikor elmondtam, hogy jövőre az olimpiára tekerünk ki, akkor teljesen padlót fogtak mindannyian.

15:36 perckor sikerült elindulni a településről, azért emlékszem ilyen pontosan az időre, mert akkor néztem meg az órát és kíváncsi voltam, mennyi idő alatt teszünk meg 10 km- t.

Tudni kell, hogy Aggtelekig volt még 22 km. Fél óra alatt letekertünk 11 km-t, nagyon örültem, hogy milyen gyorsan haladunk, de ezután jött a fekete leves 7 km emelkedő és az a sok bogár, ami körülzsongott minket.

Az emelkedő teteje előtt kb. 100 méterrel meg kellett állnunk, mert nem bírtuk tovább és a bogarak is nagyon feldühítettek minket. Persze nem tudtuk, hogy kb. 100 méterre van a csúcs. Fannival megbeszélve eldöntöttük, hogy Aggtelek lesz a végállomás, mert nagyon elfáradtunk és nem biztos, hogy Szögligetig el tudunk menni, így legalább meg tudjuk nézni a barlangot.

Olyan 18 óra körül beértünk Aggtelekre, ahol megkérdeztük merre található a kemping. 2400 Ft-ért lesátoroztunk,

 

 fürödtünk, vacsoráztunk, majd 8 órától ültem a padon és pihentem. Fanni persze, még ezek után sem volt hajlandó pihenni, inkább elment a játszótérre és hintázott a macival, ja meg mérleghintáztunk egy keveset.

Amíg én intéztem a szállást addig Fanni megismerkedett egy biztonsági őrrel, akivel tök jól elbeszélgetett és megkínálta dinnyével is.

Este 10-kor lefeküdtünk aludni. Ezzel befejeződött a második nap.

 

 

Harmadik nap  45 km

 

Reggel ½ 9-kor ébredtünk fel, nehéz volt kimászni a sátorból, jó lett volna még egy kicsit pihenni, de általában 10 óráig el kell hagyni a szálláshelyet. Nagy nehezen sikerült 10 óra előtt leadni a sátorhely sorszámát így sikerült a 10 órakor induló barlangtúrára bejutni. A recepción megkérdeztem az illetőt, hogy tud-e valami helyet a bringáknak, mert nem szeretném kint hagyni őket, nagyon kedves volt és betoltuk az épületbe, egy sarokba így megnyugodva indultunk neki a barlangaszásnak.

 

11 órakor kijöttünk a barlangból ahol befagyott a fenekünk mivel a barlang átlaghőmérséklete 10 fok. Ezután elmentünk enni, feltöltöttük a kulacsainkat és elindultunk Kazincbarcika irányába ½ 1 körül.

35 km tekertünk Barcikáig és mit ne mondjak, eléggé elfáradtunk pedig végig lejtőn mentünk.

¾ 4-re értünk a városba, megkerestük az állomást és nagy mázli volt, mert a jegy megvétele után 10 perccel indult a vonat. Na itt volt egy kis gond, mivel a vonatra nehezen tudtuk a bringákat feltenni, mert nem lehetett kinyitni a peron felöli ajtót és át kellett vinni a sínek felöli oldalra, majd ott felpakolni. Fél óra alatt Miskolcon voltunk, ahol vártunk több mint 1 órát a Budapest felé tartó vonatra. A vonaton, három csaj bevont minket egy játékba és így gyorsan elrepült az idő.

Este 9-re értünk haza, jó volt a túra, de fárasztó.

További képek a fényképek menü alatt!

 

 

 

Budapest-Szeged, avagy Árpiékkal a magyarországi szakaszon

2011. 06. 11-14.

 

Felpakolva kerékpárjainkat, reggel elindultunk a Hősök terére, ahol a találkozó és Árpiék búcsúztatása volt. Kis késéssel, jó néhány fős társasággal neki indultunk a kb. 200 km-es útnak. Biciklieinken és csomagjainkban az EVOBIKE-tól származó Ortlieb táskákkal, vízhordókkal, esővédőkkel, melyeknek első tesztelésére kiválóan alkalmas lesz ez az út.

 

… és a részletek:

 

2011. 06. 11.  szombat  75. 65 Km

 

Reggel ¾ 8-ra értünk ki a Hősök terére. Zita és Árpi 8 óra után érkeztek meg.  Kb. ¾ 9 körül sikerült elindulni Pusztavacs irányába. Első állomásunk Árpi szüleinél volt, ahol zsíros kenyérrel és limonádéval vártak minket, jól bereggeliztünk és egy órával később tovább indultunk.  Köszönjük a zsíros kenyeret és a limonádét, finom volt.

Következő állomás Ócsa, ahol megálltunk egy órára vásárolni, fagyizni és indultunk tovább Újhartyán felé, ott ismét megálltunk a Trianoni 

emlékoszlop tövében.  Ezután elindultunk első sátoros táborhelyünk felé Pusztavacsra az ország közepére. Kb. este 5-6 körül érkeztünk meg, fényképezkedés, sátorverés, vacsorakészítés és 22 órakor lefekvés.

 

Véget ért az első nap.

 

2011. 06. 12.  vasárnap  103. 57 Km

 

Reggel 8 órakor ébredtünk, úgy 9 tájékában elkészültünk a pakolással. 10 óra előtt sikerült elindulni. Első állomás Őrkény vasútállomás, ahol csatlakozott hozzánk Árpi apukája, kis pihi után tovább indultunk Kecskemét felé.

Kecskeméten másfél órát megálltunk pihenni, ebédeltünk, fagyiztunk elintéztük ügyes-bajos dolgainkat.  Kb. ½ 5 körül indultunk neki a második napi szállásnak, azt tudni kell, hogy Kecskemétig 51 km-t tekertünk, és onnan volt még egyszer ugyan  ennyi, ezért igen nagy rohanásba kezdtünk, amit Fanni már nagyon nehezen tudott követni. Ennek örömére 4-6 ember bevállalta Fanni tolását és 23-25-ős tempóban végi tolták. A gát közelébe érve gyönyörű naplementében volt részünk.

Este 9 körül megérkeztünk a gátra, 11 körül-re sikerült mindent megoldani.

 

Vége a második napnak is.

 

2011. 06. 13.  hétfő   79. 43 Km

 

Reggel 7 órakor csörgött az óra, ½ 9-re elkészültünk. Mivel várni kellett valakire, így ½ 10-kor indultunk el Szeged irányába a gáton. 40 km tekerés után megérkeztünk Baksra, ahol egy magas oszlopot található (faluoszlop), rajta az országok neveivel és távolságaival. Bakson pihentünk egy órát, majd tovább indultunk. Szeged előtt 15 Km-rel megálltunk cseresznyézni, majd folytattuk tovább utunkat és kb. ½ 5 körül értünk Szegedre a szállásra.

A szállás elfoglalását és egy jó kis fürdést követően, 19 körül nekiültünk vacsorázni.  Halászlével vártak minket,

ami nagyon finomra sikerült, ezután megnéztük Dova által készített filmvetítést. Éjfél körül kerültünk ágyba.

 

Ezzel vége a harmadik napnak.

 

2011. 06. 14.  kedd   6 Km

 

Reggel ½ 7-kor ébresztett a telefon, elbúcsúztunk Árpitól és Zitától. 9-kor elindultunk az állomás felé, ¾ 10-kor indult a vonat és délután 1 órára fáradtan haza érkeztünk.

 

Köszönjük mindenkinek, Fanninak nyújtott segítségét!

 

Köszönjük Árpiéknak a lehetőséget, hogy részesei lehettünk ennek az első pár napnak! és kívánunk nekik nagyon szép, balesetmentes tekerést erre a hosszú útra.

 

Még több képet találtok a fényképek menüpont alatt, a 360° bringa és Evobike oldalakon, valamint az alábbi linken:

https://picasaweb.google.com/hgyula74/BudapestSzegedArpiekkal2011061114#

 

 

 

 

 

2010

 

Budapest-Kékes-Eger 2010.08.22.
 

Reggel  ¾ 9-kor elindultunk Sástó irányába, Nagytarcsán keresztül. Isaszeg előtt megmásztuk azt a kis dombot J. Gyöngyösig semmi érdemleges nem történt, végig sík terep.

Gyöngyösre, délután 5-kor hulla fáradtan érkeztünk, mivel mögöttünk volt már 105 km. Itt eldöntöttük, hogy kisvasúttal megyünk Mátrafüredig (itthon megnéztem a menetrendet 17.30 – kor megy az utolsó). A helyi lakosoktól próbáltuk megtudni, honnan indul, ami nem volt egyszerű dolog, mivel össze-vissza beszéltek, hogy merre is található, így indulás előtt két perccel értünk a vonathoz, de végül is eljutottunk Mátrafüredre. Mfüreden 1 órát eltöltöttünk pihenés, kaja, Sástóig azonban még várt ránk 3 km felfelé. 45 perc alatt tettük meg ezt az utat, így este 8-ra megérkeztünk aznapi célunkhoz.

 

A másnapi 10 órás indulásból 11 lett. GPS bekapcs, megnézzük milyen messze van Kékestető (tudni kell, hogy otthon bepötyögtem az útvonalat). Kiírás szerint 5 km, jaj de jó nincs messze, elindultunk… 3 km-el arrébb megálltunk inni, amíg kicsit pihiztünk nézem a GPS-t, hogy az 5 km Mátraházáig szól, onnan még 4 km a csúcs. Hát egy kicsit lelombozódtam, de 5 perc pihenő után tovább indultunk. Mátraházára érve nem álltunk, meg hanem egyenesen mentünk a csúcs felé. Kb. 3 km-re a tetejétől nagyon elfáradtam, a gyerek és a barátunk tovább mentek, én kb.1 km-t még nagy nehezen tudtam tekerni, azután gyalogoltam, de sikeresen felértem én is, és a 9 éves lányom is (aki végig meg sem állt), az 1014 m-es magasságba.

 

Kékestetőn pihentünk 1 órát, azután elindultunk a 15 km lejtőn lefelé Egernek. Eger felé semmi érdemleges nem történt. Recsken egy gólyát fényképeztünk. Egerbakta előtt, rendesen meg szenvedtük az emelkedőket, de megmásztuk. Az Eger előtti két domb, már nem jelentett problémát. Beértünk Egerbe, viszont azon reményünk, hogy a tervezett 17.30-as vonatot elérjük, szertefoszlott, sőt a 18.30-as is. Végül is a 19.30-ast értük el, így 22.30-ra értünk haza, 175 km-t tekerés után.

Ennyi röviden…

 

Folyt.köv.

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.

Indulásig hátralévő idő:
Loading...
december 2019
H K S C P S V
« nov    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  
Kövess a Facebookon is!